2012. május 3., csütörtök

Díjat kaptam

                                                   

Megkaptam rövid pályafutásom második díját, bár igaz, hogy a lányomtól. Mégis büszke vagyok rá, mert ez azt jelenti, hogy fontos vagyok a számára, és az is, amit "művelek" a mindennapjainkban.  Köszönöm, husom!


Na de nézzük a szabályokat, és a díjjal járó kötelezettségeket:

- Válassz 5 blogot, amelynek kevesebb, mint 200 követője van, és add át a díjat.
- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.
- Jelentesd meg a blogodon azon személyek listáját, akiknek a díjat továbbadod, és hagyj üzenetet a blogjaikon, hogy tudjanak róla, megkapták a díjat.
- Ossz meg 5 dolgot magadról, amit az olvasóid még nem tudnak rólad.

Egyre több embert ismerek, pontosabban szólva a bejegyzéseiket, illetve hozzászólásaikat, ezért könnyebb helyzetben vagyok, mint az első alkalommal. Nem szeretném egyenként elmondani, ezért itt mondom, hogy akiknek továbbadom, mindenkinek tetszenek az írásai, és úgy érzem, ugyanolyan lelkesek, mint én. A korábbi bejegyzéseiket is olvasgatom, amikor engedi az időm. Örülök, hogy én is "tagja" lehetek ennek a csapatnak.

Akiknek továbbadom a díjat:

Bergamottnak, aki első bejegyzésem után rögtön rám talált és lelkesített. (Ma sem tudom, hogy hogyan, de ez biztos a rutintalanságomból adódik, még mindig kezdő vagyok. :)). Tőle kaptam az első díjat.

Zsuzsinak, aki újra nagy lendülettel kezdett bele a blogírásba, és segít az ötleteivel. Remélem inspirálni fogja ez a díj.

Mariannak, aki megosztja az olvasóival a mindennapjait. Tőle tudom, milyen lehet fiús szülőnek lenni.

Kicsikatónak, aki nagyon szép dolgokat készít.

Krisztinának, akinél kézműves tevékenységhez találunk ötletet.


És akkor 5 újabb dolog rólam: 

1. Szeretek beszélgetni emberekkel, akár idegenekkel is. Ha véletlenül buszon utazom, pár perc után szóba elegyedek a mellettem ülővel. Állítólag hangosan beszélek, ezért kimondottan szeretek az anyósommal és az anyukámmal beszélgetni, (akik gyárban dolgoztak gép mellett, ezért szintén hangosan beszélnek), mert velük kedvünkre üvöltözhetünk egymás ellen. A telefonáláskor néha a vonal végén rám szólnak, hogy halkabban is hallanak. 

2. A mindennapjaim úgy telnek, hogy állandóan agyalok: mit lehetne másképp, jobban csinálni az iskolában, a munkám során. Hogy taníthatnám meg a tananyagot, úgy, hogy ne teher legyen, hanem szórakozás. Mosogatás közben és álmatlan éjszakáim alatt jönnek a legjobb ötletek.

3.  Mindig is szentimentális voltam, bár emlékszem, amikor mi nevettük ki anyukámat a húgommal, hogy mit lehet egy filmen sírni. Már 23 évvel ezelőtt is végigbőgtem a Love storyt ( kb. a felétől, amikor a pasi elkezd futni, mert keresi a  feleségét, akivel összeveszett), aztán sírtam a lányaim ballagóján és szinte minden olyan alkalmon és dolgon sírok, amin csak lehet.  

4. Ritkán nézek tévét, mert attól elmegy az életkedvem, amit ott hallok. Természetesen tudok mindenről, mert a férjem helyettem is nézi. Elvem továbbra is az, amit nem tudok megváltoztatni, azzal nem foglalkozom, (mármint nem idegesítem magam rajta), próbálom pozitívan szemlélni a dolgokat, és minden nap úgy indulok el, hogy ez is egy szép nap! Csak tőlem függ, hogy ezt mondjam a nap végén is.

5. Szeretem poénosra venni a dolgokat, viccelődök, ha csak egy mód van rá. (Egyébként ezt a férjemtől vettem át, ő mindenből viccet csinált régebben, ma már komolyabb egy fokkal.) Néha megkérdezem a lányaimat, hogy nem viszem-e túlzásba, de csak egyszer-kétszer mondták még, hogy : határeset.



6 megjegyzés:

  1. Szia!

    Milyen érdekes az élet.

    Pont most gondolkodom azon (egy hosszabb-rövidebb blogszünet után), hogy abbahagyom a blogírást, de legalábbis átviszem privátba. Egyfolytában azon agyalok, hogy megéri-e beengedni az életünkbe a nyilvánosságot. Sok olyan dolgot viszek be a blogba, ami az én ötletem, nem csak láttam valahol, mégis azt veszem észre, hogy az emberek jobban olvassák azokat a blogokat, amik szép képeket ollóznak innen-onnan. Minden nap tudják frissíteni, hiszen csak le kell tölteni egy képet és átrakni az enyémbe. Ez elszomorít. Valódi munka igazából nincs mögötte és mégis azt "veszik" / "eszik" a népek.

    Szóva most jól "bekevertél" nekem ezzel a díjjal Sucika (és ezt a szó legnemesebb értelmében használtam. Lehet mégis meggondolom magam.

    Nagyon szépen köszönöm a díjat és gratulálok a leánykádhoz. Úgy tűnik egy idő után már a gyerekeink tanítanak minket ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én magam miatt csinálom a blogot, és az plusz öröm, ha másoknak is tetszik. Én is próbálom a saját dolgaimat közzétenni, de úgy gondolom, ha más (én főleg külföldi) oldalán találok valami jót, érdemes közzétenni, hátha más is készítene ilyet, ha tudná, hogy hogyan kell. Így találtam jó pár ötletet a youtube-on, amik közül párat már én is közzétettem, illetve van, amit el is készítettem. A lapozókat se tudná senki, ha nem nézett volna utána külföldi oldalakon, de én is a saját kútfő híve vagyok.
      Ne add fel, honnan fogom akkor tudni, hogy mi tetszik a fiúknak?! Osztályomban 14 gyerekből 9 fiú! (SOS)
      Arról pedig te döntesz, hogy mennyi betekintést engedsz a családod életébe.
      Én mindenesetre várom a bejegyzéseidet! :))
      Szép napot!

      Törlés
  2. Köszönöm! A sok blogos év alatt már lefuttattam az összes díjat, így már nem rakom ki őket, de köszönöm, hogy gondoltál rám! :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, aranyos vagy, nagyon jólesett, hogy gondoltál rám.

    VálaszTörlés